Igény szerinti babahordozás

Divatos kifejezés napjainkban az ‘igény szerinti’. A babahordozásba is bekerült ez a fogalom. De mégis mit jelent ez? Kinek az igénye? A baba vagy az anya igénye érvényesül? Nos legtöbbször mindkettőé, de sok tényezőtől függhet, hogy melyik lesz a meghatározó. Nézzük meg két hordozási tanácsadó szemszögéből, mit is jelent ez a fogalom a gyakorlatban!

A kisbaba a várandósság kilenc hónapjában hallja édesanyja légzését, szívverését. A kinti világban ezek az ismerős hangok könnyen megnyugtatják, így természetes igénye a testközelség. Ezt könnyen ki lehet elégíteni, ha a gyermekágy hat hete alatt valamelyik szülő mellkasára fekteti az apróságot. De ilyenkor a közös pihenés és a szoptatások is ezt a célt szolgálják. Ebben az időszakban már az anya magára terítheti hordozókendőjét, hogy ismerős legyen a babának az érzés, és átvegye mindkettőjük illatát. Lehetőség van hordozni a gyermeket már ebben az időszakban is, de a gyermekágy ideje alatt javaslom, hogy ne az anya, hanem apa, nagyszülő vagy más rokon hordozzon, hogy az anya teste regenerálódhasson a szülés után. Ha a babát kézben viszi valaki, vagy ringatja, az is hordozás, csak hordozóeszköz nélkül. Az igény szerinti hordozás tulajdonképpen a testközelség igényének kielégítése.
A szülést követő 4. trimeszterben is nagyon nagy igénye van a babának a testközelségre, amely remekül kielégíthető babahordozó eszközzel. A gyermekágyi időszak után az édesanyák napi feladatai is megsokszorozódnak. Ekkor már az anya is aktív részese lehet a hordozásnak, hiszen a bevásárlás, takarítás, főzés, gyermekek megfelelő intézményekbe eljuttatása megköveteli az aktív életvitelt. Ekkor nem csak a gyermek, hanem az anya igényeként  is előkerülhet a hordozókendő.

A mozgásfejlődéssel párhuzamosan, amikor a baba már a kúszást, mászást tanulja, később pedig jár, majd fut, már kevesebb igénye lehet a hordozásra. De ha elfárad, vagy beteg, lázas akkor szívesen a szülő ölébe vagy újra hordozóba kéredzkedhet. Az új mozgásformák kialakulásával felléphet az úgynevezett “hurcisztrájk” hosszabb, rövidebb időre. (A világ izgalmasabbnak, hívogatóbbnak tűnik a hordozásnál, így időlegesen elutasítják azt.)  Az új izgalmas mozgásfejlődési lépcsők természetessé válásával újra előtérbe kerülhet a hordozás a baba oldaláról, újból gyakrabban kérheti azt.

Ha testvér születik, akkor átrendeződhetnek a hordozási igények. Előtérbe kerülhet a kicsi hordozási vágya, de a nagy is újból anyára kéredzkedhet testvér féltékenység kapcsán. Nem törvényszerű, hogy csak a kicsi kerül hordozókendőbe. Felváltva is lehet hordozni a gyermekeket, míg a nem hordozott babakocsiban utazhat. Van aki a tandemhordozás mellett dönt, de ezt csak rövid időre, 20-30 perces időtávokra javaslom a nagy súly okozta terhelés és a gátizmok védelme miatt.
Nálunk az alábbiak szerint alakult: Az első gyermekem megszületését követően a testközelség a mindennapjaink része volt, de a hordozás csak a 3. hónapban került be az életünkbe. Olyan sérülést szenvedtem a szüléskor, hogy a sebész nem javasolta a hordozást, viszont a gyógytornász, akihez jártam, az javasolta. A babám sokat sírt és csak függőleges helyzetben, mozgatás esetén nyugodott meg. Állandóan kézben szeretett volna lenni, erre kiváló megoldás volt a hordozás. Hordozóeszközben csak én hordoztam. Csak hordozókendőben aludt el, ezért sokat sétáltunk. Ekkor a gyermek igényei kerültek előtérbe. Amint a kúszást, mászást megtanulta a fiam, szabad teret engedtem neki a házban. Ha főznöm, mosnom, mosogatnom vagy teregetnem kellett, akkor viszont az én igényeim domináltak, szükséges volt biztonságban tudnom, így hordoztam ez idő alatt. Legtöbbször elaludt hordozás közben, így az ő igényei is teljesültek.

Amikor megfogant a kistesó, azt követően is hordoztam, amikor csak igényelte a fiam. Mivel problémamentes volt a babavárás és kényelmetlen volt a babakocsit tolni (fájt a hasam tőle), a hordozás mellett tettem le a voksomat. Talán kb. két hónap maradt ki, amikor fájt a hátam, derekam, de azt követően újból hordoztam.
A kistesó születését követően felmerült a kérdés, melyik gyermekem testközelségi igénye élvez elsőbbséget? Nálunk a kicsié dominált, a gyermekágy alatt pihentem, egyszer kb. 10 percet hordoztam egy rövid séta erejéig. A 6 hét után is főleg őt hordoztam. A “testvér féltékenység” megelőzése érdekében előtérbe került a hordozás. A kicsit felvettem, így a naggyal tudtam játszani. Volt olyan eset is, amikor meg kellett védeni a kicsit a nagytól. Ilyenkor is a szülő igénye volt erősebb, nem feltétlenül a kisbabáé. Volt amikor a nagyot hordoztam, ha kérte, de akkor a picit nem. Viszont az ebéd utáni altatáskor nem mertem a tandemhordozást alkalmazni a korábban említett sérülésem miatt, így a kisebbik fiamat hordoztam, a nagyot babakocsiban próbáltam elaltatni. Aztán már nagyobb korban, amikor már mindketten ültek, volt hogy a kicsi ült a babakocsiba és a nagy került a hátamra.
Amikor a nagyfiam óvodás lett, akkor az én igényem került előtérbe. A kicsi a hátamon volt, mikor mentünk a nagyobbal beszoktatásra.  Aztán azért, hogy a 10 perces út az oviig ne legyen 45 perces, megállapodtam a kicsivel, hogy odaféle a hátamon jön, visszafelé sétálhat, nézelődhet kedve szerint. Ezzel nem mindig élt, valamikor haza is a hátamon jött. A bölcsi kezdetekor szintén újra hordozóban jártunk a beszoktatásra. Ha a kicsi beteg volt és a nagyot oviba kísértük, akkor is. Amikor újra kezdtem dolgozni és később értem haza, akkor a kicsi hordozási igénye újra előkerült, akkor is felkérte magát és kb. 5 percig volt rajtam. A gyermekeimet kb. 2-2,5 éves korig hordoztam aktívan. A mai napig figyelembe veszem hordozási igényüket, néha még most is hordozóba kérik magukat, pedig már 3 és 5 évesek. Már csak rövid időre, mindössze pár percre kérik, hogy újra hordozzam őket.

Nem is lehetne aktuálisabb az igény szerinti hordozásról megosztani a gondolataimat, mint a ma reggel, amikor annyira nyilvánvalóan látszott, hogy az én igényeim köszönőviszonyban sincsenek legkisebb fiam igényeivel. De kicsit menjünk vissza az elejére a történetnek. Heni vagyok, 27 éves, 6 év alatt 3 várandósságom volt, mindhárom gyermekemet császárral hoztam a világra. A gyermekágyat a második gyermeknél sem tartottam (és ez nem követendő példa), így megnyúltak a szalagok, szóval odalenn nincs minden rendben. Erre jött egy harmadik várandósság, egy harmadik császármetszés, és az, hogy megint alig tudtam pihenni a gyermekágyban. Így igen korán, úgy egy hónappal a harmadik gyermekem születése után úgy éreztem, nehéz elöl, így szépen lassan a hátamra tettem őt. Abszolút a saját igényem dominált ebben, hogy bár a negyedik trimeszter még javában zajlott, és tudtam, hogy hiába jobban szeretne elöl lenni a fiam, nekem nem volt kényelmes. Aztán jött a múlt hétvége, amikor egyszerre történt egy nagyobb mozgásfejlődési ugrás, fogzik is a kisfiam, így anyai igény ide vagy oda, nem maradt meg a hátamon. És ilyenkor nincs az, hogy jó, majd viszem kézben. Egyrészt hét kilót nagyon nehéz kézben tartani, másrészt pedig akkor nincs két szabad kezem, ami reggel igencsak jól jönne akkor, amikor van másik két gyermekem is, akinek nyilvánvaló igénye az, hogy anya jelen legyen velük is.

Így tehát, megnyúlt szalagok ide, átmeneti inkontinencia oda, előre tettem a kisfiam, ő pedig teljesen megnyugodott. Aztán amint lehetett, letettem a kiságyba aludni, hiszen vigyázni kell magamra is.
Véleményem szerint a fenti eset tökéletesen leírja és szemlélteti azt, hogy amikor igény szerinti hordozásról beszélünk, mindig két személy igényét kell figyelembe venni, a hordozó és hordozott igényeit, legyen szó arról, hogy elöl vagy háton hordozunk, vagy akár az időtartamáról.
Nekem például az egész, eszközben történő hordozási igényem csupán anyai igényként merült fel. Sok platformon elmeséltem, hogy vidékről Békásmegyerre járt a lányom bölcsibe, és a HÉV nagyon nem babakocsival kompatibilis jármű. Az egyszerűség kedvéért hordozni kezdtem, ezzel megismerkedve az egész életformával. De ugyanúgy saját, hordozói igény az is, amikor tudod, hogy oda kell érni valahova időre, és emiatt felkapod az amúgy minden bokrot megvizsgáló egy éves totyogót, hogy ne 40 percig tartson az 5 perces út. Vagy amikor egy üzletben egyszerűbb a hátadon gyerekkel vásárolni, hogy ne fulladjon hisztibe az, amíg elmész az édességes sor mellett.
Aztán ott vannak a fenti helyzetek, amikor nagyon sír a babád, vagy éppen csak anyás/apás időszakát éli, és ölbe kell venned őt akkor is, ha azt érzed, ha még egyszer fel kell venned, kiszaladsz a világból. Ilyenkor, ha karban is viszed őt, az hordozásnak számít, a kendő vagy formázott hordozó pusztán egy könnyítés. A középső gyermekem többemberes, így vele körülbelül az első év volt olyan, hogy nonstop igényelte a testközelséget, nem tudom, mit tettem volna, ha nem tudok eszközben hordozni.
Nálunk egyébként a gyermekek számával nőtt a kisebb gyermekek hordozásának ideje. Reggel, amíg a nagyokat óvodába készítem, este meseolvasáskor, délutáni levegőzéskor, amikor a nagyokat próbálom terelgetni az aktuális legkisebb rajtam pihent hordozóban. De legóztam, társasjátékoztam és babáztam is már, miközben a nyűgös, anyamatrica kisebbet magamon hordoztam. Ilyenkor teljes mértékben az valósul meg, hogy a hordozó személy igénye hátrébb kerül a sorban, a gyermek/gyermekek igénye az első.