A népművészet gazdag minta-kincsében elmerülve kutakodtam témát és formákat keresve, amikor beszippantott a cifraszűrök világa. A Hortobágy közelében élünk, nem ismeretlen számunkra a pásztorok viselete. Szebbnél szebb szűr-mintákkal ismerkedtem meg, s köztük rám talált egy részlet. A gazdagon hímzett viselet leveleiben és virágaiban megláttam egy angyalszárnyat, éppúgy, ahogy egy gyermek meglát valamit a felhőkben. Rögtön szívembe hasított egy érzés, hogy egy angyal-témájú kendőt szeretnék!
Az angyal-téma és a cifraszűr egymásra talált, mert értékrendjük és szellemiségük közös. A szűr a pásztorok nélkülözhetetlen ruhadarabja. Fontos társadalmi szerepet töltött be, mert viselete rangot jelentett. A legény addig nem is házasodhatott, amíg cifraszűrt nem szerzett az esküvőre. Megesküdni is csak cifraszűrben lehetett. A cifraszűr volt a magyar parasztember díszruhája egész életén át. Értéket képviselt, egy életre szólt.
Ahogy a viselőjét szolgálja a cifraszűr, úgy szolgálja a hordozókendő is a hordozott gyermeket. A szűr és hordozója között is életre tartó kapcsolat van, ahogy anya és gyermeke között is. A hordozókendő pont úgy védi és öleli át a gyermeket, mint egy angyalszárny.
Számomra a minta központi eleme egy angyal, amely pihe-puha szárnyaival átöleli gyermekünket. Az angyalok szárnya között a Nap, Hold s a csillagok, a világmindenség. Láttak már benne angyalt, sast, turul és főnix madárt, virágot, királylányt, tündért, lepkét, anyaságot, születést, vagy nem mást, mint a mondabeli Emese álmát. Mindenkinek mást jelent az, ami rajta van és ettől annyira különleges ez a kendő. Mindenkinek pont azt nyújtja, amire szüksége van. Talán ez a legszebb benne.
A kendőbe pedig észrevétlenül szőttük bele ezt a gyönyörű archaikus imádságot, ami végül ránk talált. A régi hagyományban minden ember mellett három angyalt tudtak: „egyik őriz, másik tanít, a harmadik a lelkemet várja”. De az angyal sokszor lélek-jelkép is, ezért madárként is megjelenhet. Az a sokrétűség jelenik meg a mintában is, ami jelen van az imában.
