Mintáink formakincsének alapja a közép-európai, elsősorban magyar népi ornamentika. A népművészet szimbólumai, jelképei egyetemes jelentéssel bírnak.

Az ember ősidőktől fogva úgy alakította tárgyait, hogy azok hasznosak legyenek, de ne csak hasznosak, hanem szépek is, ráadásul ezen túl valami magasabbat is kifejezzenek! A szentséghez kapcsolódás szándéka jellemezte évezredeken keresztül a hagyományos emberi közösségek kultúráját. Praktikum, esztétikum, szakralitás elválaszthatatlanul együtt volt egy-egy tárgyban. Így a hétköznapi használati tárgyak az embereknek a szent tér és idő, környezet megteremtésében segítenek. Erre a hármasságra törekszünk mi is. A hordozókendő számunkra nem csak egy használati tárgy, amely kielégíti a vágyunkat a szépre, a hordozás pedig nem csak egy egyszerű hétköznapi tevékenység, hanem már-már szakrális cselekedet. A néphagyományban sem létezik önállóan a népművészet, hanem egységben él a népköltészettel, népzenével. A mintákhoz tartozó igék megkönnyítik a képek jelentésének értelmezését. Minden egyes mintánk egy-egy régi imádság, ének, vagy épp történet kendőbe szövése. Témáik kötődnek az anyasághoz, a születéshez, szerelemhez, azaz az élethez.

Kendőink nem csupán hasznosak és szépek, hanem jelentéssel bírnak: Varázskendők.

Sorgente di Vita – The Fountain of Life

“Heaven gave birth to Earth,
Earth gave birth to Tree,
Tree gave birth to Branch,
Branch gave birth to Bud,
Bud gave birth to Flower,
Flower gave birth to Saint Anna,
Saint Anna gave birth to Mary,
Mary gave birth to Christ, our Lord,
The Savior of the World.”

(Hungarian folk prayer)

Tovább

Guardian Angel

“Graceful bird, soaring high,
Not a bird, but an angel in the sky,
Under its wings a holy sanctuary,
On its altar true faith blossoms.”

(Hungarian folk prayer)

Tovább

Wondrous Deer

Legend of the Leading Wondrous Deer:

“I am a leader, a leading-deer,
A thousand riders behind me.
Running long and far since dawn,
Running through the froth.
Rushing through everything in their path,
No rest, no stopping.
The knights do not stumble,
Spurring on their steeds with a vengeance.
They think they hunt me,
And delight in the promise of blessing.
They do not know that I am hunting them,
I bait them at a hundred borders.
I will hold my banquet
When the dawn comes again.
There is no way back, they will be stranded,
They will never be able to return.
I have given them a new land,
The game will be plenty.
They celebrate me as their king,
They bathe in milk and butter.”

(Jordanes, goth historian from the 6th century)

Tovább